Jonghun vacsora előtt fél órával
elment Minariért, aki Jeajinéknél játszott. Nagyon meglepődött, mikor
meglátott.
- Ahjussi! – szaladt rögtön
hozzám, s ölembe ugrott.
- Szia, Minnie! Jót játszottatok
Jaejinnel?
- Igen! Képzeld, labdáztunk, bújócskáztunk,
és Jaejin volt a hunyó, és felmásztam a fára, és Jaejin nem talált meg!
Fogócskáztunk is, és Jaejin elesett és megütötte a térdét, de az anyukája adott
rá neki krémet, és már nem fáj neki. Meg, meg, meg képzeld el, hogy
társasoztunk is, és a kutyájuk felborította a bábukat. Annyira jó volt!
Ahjussi, ma is olvasol nekem mesét? Találtam egy új mesekönyvet! – szinte egy lélegzettel
mesélte el a délutánját, miközben arcán felhőtlen vidámság tükröződött.
- Örülök, hogy jól telt a
délutánod. Képzeld, amíg te a barátoddal játszottál, addig én ideköltöztem. Mit
szólsz? Így tudok neked akár mindennap mesét olvasni.
- De jó! És akkor nem csak az
oviban találkozunk?
- Nem, akkor itthon is
találkozunk. Örülsz neki?
- Igen! Rajzolok is neked
valamit, amit ki tudsz tenni a faladra! – szaladt fel a szobájába.
Éppen kiadó albérletek után
kutattam, mikor egyszer csak kopogtak.
- Szabad!
- Olvass nekem! – jött be Minari.
Egy keményfedelű, barna kis füzetecskét hozott a kezében. Kinyitottam a
könyvjelzőnél, és gondolkodás nélkül kezdtem el olvasni.
- „Kedves Naplóm! Hongki egyre inkább tetszik. Azt hiszem, szerelmes
vagyok belé, de ezt nem merem neki elmondani. Most, hogy ideköltözik… Kicsit
félek is, de annyira vágyom a közelségére…” - Rögtön be is csuktam a
naplót, valamint elküldtem Minarit egy másik könyvért, de sajnos már késő volt,
mire realizáltam, hogy mit is olvasok.
- De miért? Én ezt
szeretném! Ezt még sosem hallottam, és olyan szép a borítója! Kérlek! És hyung
szeret téged? De hiszen mindketten fiúk vagytok…
- Nem! Hozz légy szíves egy
másikat! Erről nem beszélünk többet! – Minari csalódottan ment a szobájába, én
pedig miután visszatettem Jonghun asztalára a naplóját, mentem utána.
- Akkor olvasd az
Oroszlánkirályt! – nyújtotta a könyvet, amit elvettem tőle, majd olvasni
kezdtem.
Mikor megbizonyosodtam róla, hogy
Minari békésen alszik, becsuktam a könyvet, leoltottam a villanyt, és elmentem
zuhanyozni. Mindig, így most is siettem a fürdéssel. Mikor végeztem, Jonghun
épp a vacsora edényeket mosogatta el.
- Jó éjt! Én reggel tízre megyek
dolgozni, szóval, ha gondolod, addig itthon maradok Minarival.
- Nem lesz gond, hogy veled megy
be?
- Nem. Majd… Megoldom –
mosolyogtam rá, majd felmentem aludni.
Reggel Jonghun fél nyolckor
elindult az iskolába, így én keltettem Minarit. Kilenc órakor mentem be hozzá.
- Jó reggelt, hétalvó! Hasadra
süt a nap! – kezdtem simogatni hátát, takarón keresztül.
- Hol van Hoonie? – pislogott fel
rám álmosan.
- Elment az iskolába, majd jön
érted az oviba. Gyere, megreggelizünkV és indulunk az. Játszhatsz majd
Jaejinnel, rendben?
- Jaejin nem akar a barátom
lenni, mert az anyukája azt mondta, hogy ne legyen a barátom, mert nincsenek
szüleim – sírta el magát a kicsi. - Hooniet akarom! – zokogott fel, miközben
hozzám bújt. Ahogy lerúgta magáról a takarót reszketni kezdett. – Nagyon fázom
– panaszkodott. Kisimítottam egy kósza tincset, éreztem, hogy forró a homloka.
- Gyere, bújj vissza, mindjárt
jövök – siettem a szobámba megkeresni a telefonomat.
- Szia! Ne haragudj, de Minari
megint belázasodott… Hol találok lázmérőt? – hívtam egyből a bátyját.
- A fürdőben a legfelső polcon…
Sietek haza, de következő órán dolgozatot írunk. Itt kell lennem…
- Semmi baj. Majd felhívom a
főnököt, hogy Minarival vagyok.
- Apropó! Mi lenne, hogyha otthon
vigyáznál rá? Te lennél a bébiszittere… Fizetnék érte.
- Oh, ez… Mire hazajössz,
átgondolom. Szia! – Letettem a telefont, és a lázmérőért siettem. Amikor
visszaértem, Minari teste még forróbb volt. Készítettem neki teát, azt követően
pedig elvittem hűtőfürdőzni.
Mindennel végeztünk, Jonghun is
hazaért. Egyből Minarihoz sietett, én pedig bementem a szobámba. Talán egy óra
múlva kopogott be Jonghun.
- Holnap elvinnéd orvoshoz?
- Persze, szívesen. De úgy
gondolom, nem jó, ha nem fog óvodába járni. Szocializálódnia kell…
- Persze, megértem… De… Az
megoldható, hogyha beteg, itthon maradj vele?
- Igen, ezt már letárgyaltam a
főnökkel. – Jonghun már épp kiment volna, mikor utána szóltam. – Ha bármiben
segítség kell… Itt leszek.
Ma meglátogattam a szüleimet a
nap hátralévő részében. Meséltem nekik az oviról és Minariról. Mikor a húgom is
minden apró részletét elmesélte az elmúlt hónapjának én is mesélni kezdtem
Jonghunról.
- Akkor most együtt vagytok? -
kérdezte húgom.
- Nem... Nem mertem elmondani
neki...
Anya készített vacsorát, míg
testvéremmel beszélgettünk. Megvacsoráztunk, meghívtam őket is látogatóba, majd
hazamentem.
- Szia! Minarival minden rendben,
jobban van?
- A láza lement a gyógyszerek
segítségével, de egész nap szinte aludt – tájékoztatott Jonghun mielőtt
elmentem aludni.
Reggel arra ébredtem, hogy
Jonghun szólongat.
– Mi a baj?
- Semmi, csak hoztam reggelit –
mosolygott, majd eltűnt a szobámból. Furcsa volt, de örültem a kedvességének.
Minari tíz óra körül jött át hozzám, hogy felébred.
- Ahjussi! Éhes a pocakom, mert
az álommanó nem etette meg… - panaszkodott, mire elmosolyodtam.
- Micsoda szemtelen álommanó! Na,
de se baj, mert készítettem neked reggelit, gyere! – nyújtottam felé a kezemet,
majd lesiettünk a konyhába.
- Hotteok! Köszönöm, ahjussi! –
ölelt meg Minari. Ha végeztél, készítünk rament ebédre, mire hyung hazajön,
oké? Meglepjük!
- De jó! Örülni fog, hogy főztünk
neki! – lelkendezett Minari, majd nekilátott a reggelijének. Gyorsan felvittem
átöltöztetni, megmosdatni, majd mentünk készteni az ebédet.
Előkészítettük az asztalra a
hozzávalókat, majd nekiláttunk. Először
a szárított shiitake gombát beáztattuk, hogy megpuhuljon. Amíg a gomba
puhult, addig olajon megpároltuk a fokhagymát
és a gyömbért. A gombáról egy lábosba szűrtük a vizet, majd belemorzsoltunk két
leveskockát. Én felszeleteltem a gombát és a csirkemellet, Minari pedig a
levesbe tette.
Másik két edénybe is forraltunk
vizet, az egyikbe a soba tésztát tettük fel főni, a másikba pedig a tojásokat,
s már készen is voltunk.
Minari ügyesen megterített,
gyönyörű kávészínű terítővel, melynek szélein csészék díszelegtek, fedte le az
asztalt, azután pedig fekete, lekerekített sarkú, kissé hullámos szélű kerámia
tányérokat tett az asztalra. - Természetesen a segítségemmel. - Középre egy
kristályos üvegkancsóba töltött vizet, én pedig asztal közepére helyeztem.
Minari a tányérok fölé elhelyezte a pálcikákat is.
Elmosogattam az edényeket, majd
meg is érkezett Jonghun.
- Hyungnim! Képzeld készítettünk
neked rament! Ahjussi megengedte, hogy segítsek!
- Nagyon ügyes vagy. Felviszem a
táskámat és jövök megkóstolom, mi finomat főztél nekem - borzolta meg öccse
haját, majd felsietett a szobájába.
Két perc múlva már lent is volt,
Minari pedig örömtelien mesélte el, mennyi
mindenben asszisztált nekem a főzés során.
- Az egész ahjussi ötlete volt,
én pedig segítettem neki.
- Ügyesek vagytok, köszönöm.
Felmegyek tanulni, mert holnap felelek történelemből. Te is menj aludni, Minnie!
- Minari is felszaladt a szobájá
leszedtem a terítéket, elmsogottam. Mikor felértem, Minari már békésen
szunyókált. Úgy döntöttem, hogy én is megérdemlek egy kis pihenést, ezért
lefeküdtem.
Szerencsére Minari
kezd egyre jobban lenni, bár aggódok az állandó betegségei miatt… Mostanában a
balesetről sem beszél…
Ha felkelt utána járok óvatosan a
dolgoknak.
